... alig találom néha a szavakat,

hova tűntek vajon?

csak létezés van, 

a gondolataim valahol távol -

mint szögre akasztott

hosszú fekete bőrkabát -

várakoznak,

por lepi a múltat, az eljövendő idő

rég nem érdekel,

üres bent, üres kint,

nincs semmi....

már a fákkal sem beszélgetek,

a szétmálló avar lucskos lábam alatt,

mocsárban járok helyetted is....

elrohad, elenyész, elkorhad, 

széthasad, elpusztul, hamuvá lesz

minden...

eufóriára biztat a csillagküldött,

s közben érzem a dögvész közeledtét

a Földön...

a remény rózsaszín fátylat varázsol szemed elé,

talán túléled, talán mégis eljő az ötdé, mielőtt

a kínok-kínja csókot lehel homlokodra,

talán megúszod, talán mégis...

a mindegy értelmet nyer

a létezésben,

ma meghalok helyetted is..