...együtt táncolni

az idők végezetéig,

megtorpanni, újra lépni,

külön is

egésznek lenni,

magamat s magadat

magunknak odaadni,

engedni veszélynek,

meg a halálfélelemnek,

meg a tiszta

ölelésnek,

kinyílni a szenvedélynek,

egymást tartani

lágyerővel,

kétségből olvadni

egységbe,

érezni

Jézustól Ördögig

minden rezdülést

benned és általad,

(vigyázat,

a gyorsvonat az állomáson

megállás nélkül áthalad,)

szívritmusra belelélegezni

a létezésbe,

aztán csak lenni,

lenni,

lenni...

...valahol útközben

elveszett a bizalom,

kerestem mindenhol,

kiszáradt fák

gyökerei között,

hétfői kristálykelyhekben

az utolsó csepp nedűben,

Gucci táskám mélyén

éjjel napszemüvegben,

fent a fellegekben,

s azok felett is…

ott is, hol a madár

se jár,

- nem találtam sehol!

évek múltán

elkopott vándorbotom,

s egy álmatlan hajnalon

zöldsárkányos párnámon

egyedül

rájöttem hirtelen, csak ott

nem kerestem, ahol

mindig is volt:

közöttünk...

elfogyott a szó,

a gondolat

átlátszó,

semmi körül

kering,

felesleges itt

a beszéd,

beleszédülve  a mindenség-

örvénybe

körbe-körbe

lelkem elmerül

a csendben

szeretlek, ha szeretsz,

akkor is, ha fájsz,

az vagy,

ki megmutat

fényt és az éj

legsötétebb percét,

szeretlek, ha látlak,

akkor is, ha nem….

 s ha átölelsz

mikor nekem fáj

és akkor is,

ha nem emlékszel rám,

szeretlek, ha nem szeretsz,

szeretlek és elfeledlek,

 kézenfoglak - elengedlek,

szeretlek, s nem várlak már,

jössz, ha jössz,

s ha mész, elköszönök….

- sokszor megszégyenítettek?

- igen! egész gyerekkoromban...

- tehát te is megszégyenítesz?

- én!? soha! nevetséges vagy!

- tehát te is megszégyenítesz...

Egy könnycsepp

maradt arcomon,

nem bánom,

így sosem feledem,

honnan jöttem.

S ha a te szemedből

cseppen könnycsepp,

s tekinteted fátyolos,

ismerősként köszöntöm

minden bánatod,

átölelem világod,

együtt könnyebb

sírni,

menni,

lenni.

álmomban

apám keze simogat - fáj,

anyám szava dicsér - szúr,

mama csak hallgat - némán kér:

ne kérjek, legyek csendben,

ha félek, ne féljek,

ez az emléklenyomat üzenete...

évek teltek, s én

akartam apám kedvére tenni,

lettem valamilyen,

akartam anyám kedvére lenni,

lettem semmilyen,

elvesztettem azt,

aki nem is vagyok,

feladtam, hogy megtaláljam,

mától megvagyok - magamnak.

Isten tenyere kérges volt,

mikor megsimogatta arcom,

isten tenyerén ébredni álom volt,

megriadtam, a lehetetlenhez

fűződő viszonyom egyetlen

pillanat alatt foszlott a semmibe,

hittem addig valamit,

aztán hirtelen az egészet

máshogy láttam,

elveszíthetek-e bármit is,

ami nem az enyém,

s lehetséges-e alkut

kötni önmagammal,

ha az önképem a tét,

másokhoz képest élni

felveti a kérdést,

bizonyos értelemben

vajon egyáltalán létezem-e,

istennek van humora,

mert nem létező arcom simogatja.

- le kell venni

azt a szemüveget,

bár divatos, trendi rózsaszín,

ne csak hirdesd:

lásd a valóságot….

s tedd láthatóvá csillogó szemed,

és mindazt, mit rejtegetsz,

hogy a szégyen tüze égesse hamuvá

a fájdalmadat...

- de félek látni, amit látok,

félek látszani,

páncélom nélkül ki vagyok?

s mit lát az, aki még sosem

látta a felkelő napot?

sosem beszélgetett a széllel

és sosem hallotta a végtelen csendet,

soha nem táncolt esőben,

és soha nem érezte a földet,

ahogy néha megremeg...

- ne aggódj szívem,

én is félek,

de jobban megrettent

az a lehetőség,

hogy vakon, csillámpónis

párnák közt haljak meg...

egy borongós napon,

ülök a pamlagon,

melankólia porosodik

évek óta hangulatomon,

legfőképp az isten

feloldozására áhítozva

torzítom valóságom,

egyszer csak épp kellő időben

megszólal fejemben

még a múlt században

ébresztőre felhúzott vekkerem,

és ettől a pillanattól kezdve

már nem érdekel,

milyennek kellene lennem,

hogy mindenki szeressen,

kedvenc dallamom elandalít,

szempillám, mint lassított felvétel:

csábítón megrebben,

testem lágy mozdulattal

ünnepli régen várt vendégét:

a száműzött szenvedélyt,

s a kézzel szőtt perzsa szőnyegre

ejtem búcsúlevelem,

átlépek önmagam szabta határomon,

a jövőképem vitrinjét kinyitom,

és kristálykehelybe rejtett

ezerszínű

franciadrazsét szemezgetek.